Őrbottyánban él az egyetlen olyan család, mely harangöntéssel foglalkozik Magyarországon, Gomboséknál a mesterség ükapáról ükunokára száll, méghozzá az 1800-as évek végétől napjainkig, ráadásul már a jövőbe tekintő utánpótlás is készen áll átvenni a stafétabotot, illetőleg a kemencét – írja a Bors.
A dinasztia első tagja, Szlezák László 100 fős műhelyt üzemeltetett
A dinasztia története Szlezák Lászlóval kezdődött, aki még Thuri Ferenc harangöntőnél tanulta a mesterséget unokatestvérével, Rafaellel együtt. László a budapesti Petneházi utcában 100 fős műhelyt üzemeltetett és a legtermékenyebb magyar öntő hírében állt, sőt egyik munkája a Párizsi Világkiállításon aranyérmet is szerzett – harangjai a mai napig fel-felcsendülnek.
A Rákosi-korszak után építettek műhelyt Őrbottyánban
A Rákosi-korszakban a harangöntést természetszerűen megszüntették, a gyárat pedig elvették tőle. Nevelt fia, Gombos Lajos 16 éves korától az államosításig dolgozott Szlezákkal, majd az államosítást követően, illetve nevelőapja halála után Őrbottyánban épített műhelyt, és élete végéig a harangöntés volt a mindene – őt követte a „trónon” fia, Gombos Miklós.
Maga II. János Pál pápa szentelte fel az egyik munkájukat
Miklós legnagyobb munkája a Sevillai Világkiállítás Makovecz-pavilonjába készített harangjáték volt, és talán az sem mellékes, hogy még II. János Pál pápa szentelte fel munkáját.
Nemcsak a belföldi, de a külföldi piacot is meghódította, melynek nyomán a Gombos név határainkon túl is ismertté vált – ráadásul egy másik családi hagyományt követve, édesapja után ő is Őrbottyán díszpolgára lett.
Kisgyerekként a nagyapja műhelyében kezdte a munkát
„Én is édesapámtól, Gombos Miklóstól tanultam el a harangöntés mesterségét: még kisgyerekként, a nagyapám műhelyében kezdtem a munkát – mondta a Borsnak a vállalkozást napjainkban igazgató Gombos Ferenc. „Habár a fiam, Feri, még csak 17 éves, de már ő is megfertőződött a harangöntéssel. Igaz, ma még csak a szünidőkben segédkezik az öntésnél, de szívesen jár velem felmérni a templom tornyokba – mondta, hozzátéve, hogy persze külföldről is kerülnek be az országba egyes darabok, hiszen Ausztriában, Németországban vagy Lengyelországban, illetve Erdélyben is készülnek harangok. „Határainkon túl az sem ritka, hogy 4–500 éves dinasztiák működnek” – említette meg a lapnak Ferenc.
Egy normál méretű harang 36 hónapig készül
Általában önkormányzatok, egyházak, valamint az azokhoz közelálló emberek öntetnek harangokat különböző évfordulókra, megemlékezésekre – fejtette ki Gombos Ferenc. Egy normál példány elkészülési ideje 3 és 6 hónap közé tehető, hiszen nem mindegy, mekkora darabról van szó: az általa öntött legkisebb harang mindössze 8 kilogrammot nyomott, míg a legnagyobb a másfél tonnához közelített.
Fotók: Harangöntöde (Gombos Miklós és Ferenc Harangöntés), www.harangontes.hu
