„A freskókat meg kellett menteni” – jelentette ki Marton Zsolt, váci megyéspüspök, aki Varga Lajos segédpüspök történésszel, valamint Erdei Gáborral, a festő-restaurátori munkák vezetőjével sajtótájékoztató keretében ismertette Vácon a Nagyboldogasszony székesegyház két évvel ezelőtt kezdődött felújítási munkálatainak jelenlegi állapotát.
Elmondása szerint a szakemberek rámutattak, hogy amennyiben a felújítási munkálatok nem indultak volna meg, pár év múlva olyannyira elpusztulhattak volna a freskók, hogy nem lehetett volna helyreállítani azokat. A főoltárkép és a kupola freskóit a kor legjelentősebb osztrák festője, Franz Anton Maulbertsch készítette.
„A huszonnegyedik órában fogtunk hozzá, hiszen 1771 óta, ahogy megfestették ezeket a freskókat, azóta semmiféle felújítás nem volt” – mutatott rá Marton Zsolt.
1944-ben a második világháború alatt Pétery József püspök kezdeményezésére a templom belső festése ugyan megtörtént, ám ez nem érintette a freskókat – húzta alá a váci püspök.
A székesegyház felújítása és ezzel párhuzamosan a Galamb utcai hitéleti központ átépítése összesen négymilliárd forint kormányzati támogatásból valósult meg, amely megközelítőleg fele-fele arányban fedezi a két helyszínen megvalósuló beruházások költségeit. A PüspökVác Látogató- és Rendezvényközpontot idén áprilisban adták át.
Utoljára Keszthelyi Ferenc püspök idején, a huszadik század utolsó évtizedében zajlottak állagmegóvási munkák. Azóta a székesegyház állapota leromlott, gépészeti és elektromos rendszerei elavultak. A most zajló felújítás célja kettős: állagmegóvás és a 21. századi követelményeknek megfelelően alkalmassá tenni a hívek számára, valamint a turisztikai hasznosítás előkészítése.
Mint arról portálunk is beszámolt korábban, az 55 méter magas kupolában aprólékos munkával tisztították a felületet, majd javították, végül keltették életre a barokk-kor legjelentősebb osztrák festője Franz Anton Maulbertsch freskóját újra a restaurátorok.
Ez pedig nem volt kis munka, Marton Zsolt rámutatott, hogy több mint 5000 négyzetméternyi felülettel birkóztak meg a szakemberek, akik sokszor fogkefe nagyságú ecsetekkel dolgoztak.
„Művészmunka. Ez nem nagy felületeknek a látványos elkészítése. Munkatársainkkal közös koncepciónk az volt, hogy amennyit igényel ez a munka, azt rá kell szánni. Nem lehet kapkodni, ezt nem lehet majd garanciában kijavítani. Csak jól és szépen lehet megcsinálni egyszer. Remélhetőleg századokra, előremutatva” – fogalmazott a váci püspök.
A felújítás első szakaszában szeptemberig elkészült a tető és a héjazat felülvizsgálata, a beázások javítása,a lanterna felújítása, beázások megszüntetése, balesetveszély elhárítása. 90%-os készültségben van a templomtér teljes belső falfestésének restaurálása, befejezték kupolafreskók és a főoltár restaurálását.
Várhatóan jövő év első félévében készül majd el, és még hátravan a homlokzat megújítása a nyílászárókkal és a vízelvezetés rendezésével, a templom belsejében a gépészeti és elektromos rendszerek (erős és gyengeáramú hálózatok) cseréje, kapacitás bővítése, a belső világítás megújítása, a teljes fűtési rendszer átépítése, hőszivattyúk beépítésével, amelyek régészeti felügyelet mellett lesznek elhelyezve a templom északi és déli oldalán a földben, padló- és padfűtés kialakítása, hangosítás, vetítés megújítása, biztonsági kamerarendszer kiépítése, valamint a mosdók kialakítása, belső akadálymentesítés, a nagyothallókra gondolva pedig indukciós hurok, beszédfelismerés kiépítése is folyamatban van.
Több oka is van annak, hogy elfedték az 1940-es években készült Kontuly Béla képet
Varga Lajos segédpüspök arról beszélt, hogy Kontuly Béla által az 1943-47-es években festett kép miért került elfedésre, illetve hogyan történt a székesegyház restaurálása, milyen szempontok alapján történt a döntés.
„Amikor a főoltárkép és a kupola kifestése közé odatették a Kontuly-képet, akkor tulajdonképpen a székesegyház kifestésének a gondolati egységét megbontották”- jelentette ki a segédpüspök, majd részletesen ismertette a Kontuly Béla által festett kép elfedésének okait.
Elmondta, hogy amikor 1942-ben Pétery József püspök úr átvette az egyházmegye az irányítását számára is súlyos gondot jelentett a székesegyház minősége, milyensége. Egyrészt a falak már piszkosak voltak, tehát szükség volt arra, hogy hozzányúljanak a székesegyház a belső tereihez. Ezt különösképpen is indokolta az, hogy Vácott földrengés is volt. „Ebben az időben még közel voltunk 1930-hoz amikor Szent István királyunkra erőteljesen emlékeztek, és annak a gondolatvilágnak a jegyében született meg aztán a székesegyház helyreállítása” – húzta alá.
Pétery püspök az egyházmegye történetét szerette volna megörökíteni – folytatta, hozzátéve, hogy a Hartvik-legenda szerint Szent István királyunk tíz egyházmegyét alapított, ezek egyike a Váci Egyházmegye. „Más kérdés, hogy a történészek, hogy értékelik Hartvik püspök legendáját, mindenesetre ennek a gondolatvilágnak az alapján történt meg a székesegyháznak kifestése és a Kontuly-kép elhelyezése a szentélyben” – mondta Varga Lajos.
Teljes szépségében tárulhat fel a látogatók előtt egyrészt az eredeti díszítőfestés, valamint a Maulbertsch-féle egységes barokk képi koncepció a főoltárképpel és kupolafreskóval
A Kontuly-képen az egyházmegye alapítsa, az első székesegyház építése is megörökítésre került. Annak idején, amikor ez a kép készült, már akkor voltak kifogások ellene – ismertette a váci segédpüspök.
„Elsősorban az volt a kifogás ellene, hogy színvilágában nem illik sem a főoltárképhez, sem pedig a kupola kifestéséhez. A másik kifogás az volt ellene, hogy a formavilága sem nagyon illik ehhez a két képhez. Márpedig ez a két kép nagyon-nagyon kiváló, hiszen a kor legjelentősebb osztrák festője Franz Anton Maulbertsch az alkotója mind a kettőnek és Magyarország jelentős művészi értékű emlékei” – fogalmazott Varga Lajos.
A Váci Egyházmegye lapunkhoz is eljuttatott háttéranyaga szerint a felújítási munkák megkezdése előtt Művészei bizottság dolgozott Varga Lajos történész, segédpüspök vezetésével a helyreállítási koncepción, amely az értékleltár összeállítását követően azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a templom díszítését az eredeti, 18. századi állapotnak megfelelően kellene helyreállítani. Így teljes szépségében tárulhat fel a látogatók előtt egyrészt az eredeti díszítőfestés, valamint a Maulbertsch-féle egységes barokk képi koncepció a főoltárképpel és kupolafreskóval. A javaslatot az Örökségvédelmi Hivatal elfogadta.
Ennek megfelelően a restaurátorok lemosták, megtisztították az 1944-ben készült falfestést és helyreállították az eredeti, 18. századi rozettás díszítő falfestést. A szentélyben is megtörténik az eredeti díszítő architektúra festés visszaállítása, az 1944-47 között készült Kontuly Béla-kép elfedésével. Ez a freskó mind színvilágában, mind tematikájában elütött az eredeti templomtértől. A restaurátorok oly módon fedték le, hogy a későbbiekben azt sérülésmentesen helyre lehessen állítani. A letisztított és konzervált freskóra speciális elválasztó réteg került, amelyre – a korábbi kinézettel teljesen egyező módon – visszafestették a díszítőfestést. A Kontuly-képet dokumentálták, az a székesegyház megnyitását követően bemutatásra kerülhet.
Művészettörténészek teológiai szempontból így viszonyulnak a Kontuly-képhez
Varga Lajos elmondta, hogy több neves művészettörténész írt a székesegyházról, és főként azok, akik teológiai szempontból is értékelték az egyház kifestését hangsúlyozták, hogy a főoltárképen az áldott állapotban lévő Szűz Mária jelenik meg, a kupolában pedig a Szentháromság ábrázolása alatt, mint a mennybe felvett szűz. Magyarázata szerint a főoltárkép és a kupola kifestése tökéletesen egybe tartozik.
A főoltárkép 1770-1771-ben készült, Mária és Erzsébet találkozását örökíti meg, amikor Mária – már méhében hordva Jézust – meglátogatja a későbbi Keresztelő Szent Jánossal áldott állapotban lévő idős rokonát. Istent dicsőítő szavai az Egyház azóta is énekelt egyik legszebb himnuszává váltak: Magnificat anima mea Dominum /Magasztalja lelkem az Urat.
A főoltárkép és a kupolafreskó egy képi koncepció egymással szoros kapcsolatban álló elemei, ahogyan erre a művészettörténeti elemzések rámutatnak. A főoltárkép központi szereplője, Mária kitárt karjaival az ég felé mutat és a néző figyelmét az „ég”, azaz a kupolafreskó felé irányítja. Mária Isten terveként fogadta el saját küldetését, azt, hogy a Megváltó anyjává vált és a kupolára tekintve saját eljövendő megdicsőülését is szemléli misztikus módon, azaz látomásként. Így a befogadó nemcsak egy a bibliai jelenet dinamikus és érzékeny ábrázolásával találkozik, hanem annak üzenetével is, hogy mindenki számára ott a lehetőség arra, hogy a saját életére vonatkozó isteni terv cselekvő részesévé váljon, amellyel nyitottabbá és érzékenyebbé válhat a transzcendens világra és az általa kínált kegyelmek befogadására. Ez az ellenreformáció által kedvelt érzékenyítés valójában ma is fontos üzenetet hordoz a hívő ember számára.
A kupola hatalmas méretű freskója, amelyre a főoltárképről Mária a figyelmünket irányítja a megdicsőült egyházat, a Szentháromság diadalát ábrázolja. A diadalmas barokk katolikus megújhodás egész korabeli eszmevilága színpompás mozgalmasságában tárul itt fel és mutatja meg a mennyország dicsőségét. A festő egy új képi koncepciót alkalmazott Vácon, egy hosszanti tengelyre építve fel mondanivalóját, amely a főbejárat felől közelítve a híveknek „üzen”, míg a főoltár irányából a miséző papok elé tárja a képi üzenetet. Előbbiek a freskó közel kétharmadát alkotó figurális csoportot szemlélve az Atya-Fiú-Szentlélek köré gyűlve több csoportban láthatják Szűz Máriát angyalokkal körbevéve; Mihály arkangyalt az üdvözültekkel, egyháznagyokat és szenteket, többek között Szent Józsefet és Szent Györgyöt, valamint magyar szenteket. A főoltár felőli nézetben Jézus tanítványainak csoportja látható Isten imádásában – ennek üzenete elsősorban a mindenkori papságnak szólt.
Varga Lajos arról is beszélt, hogy az 1942 és 44 között zajlott kifestés, egy „leegyszerűsítő kifestés volt”, azaz sokkal egyszerűbb lett, mint amilyen a 18. században. A templom építésekor ugyanis egységes díszítő, úgynevezett architektúra festés készült, amelyet 1944-ben máig érthetetlen szándékkal készült, művészi szempontból kevéssé értékes egyszínű fal és díszítőfestéssel váltottak fel.
Hozzáfűzte, hogy a barokk-kori, francia mintát követő kifestés révén a sík domborúnak tűnik. Rámutatott, hogy ezt teljes mértékben és tökéletesen végigvitték az 1770-es években a székesegyház mennyezetén. Így olyan kifestés jött létre amely térhatású is. Ebben a térben helyezkedtek el Maulbertsch különlegesen szép alkotásai.
Van bizonyos megalkuvás a váci székesegyház restaurálásban
Varga Lajos arról is beszélt, hogy a restaurálás tervezésekor, természetesen figyelembe vették azt, hogy az épületekhez az évszázadok folyamán hozzá szoktak adni, ám ehhez azt is meg kell vizsgálni, hogy mindez hogyan viszonyul az adott miliőhöz. „Amennyiben amit hozzáadtak az beleillik a miliőbe, akkor meg kell tartani. Ha nem illik bele a miliőbe, bár önmagában véve értékes – Kontuly alkotásait sem lehet lebecsülni –, akkor inkább el kell fedni. Hangsúlyozom, hogy nem megsemmisíteni, hanem el kell fedni és vissza kell állítani az eredeti kifestést, amelyik művészi értékű és amelyik helyreállítja a templom kifestésének az egységét” – mutatott rá. Elmondása szerint van némi megalkuvás is a felújításban, mivel a Takács István által készített négy freskót viszont megtartották, ugyanis ezek nem zavarták az összképet.
Összegzésül elmondta, hogy a látogatók így gyönyörködhetnek majd abban a kifestésben, amely a 18. század hetvenes éveiben készült, és tökéletes felújítást nyert, mely ráadásul a székesegyház térhatását is megváltoztatja. A tér jobban ki fog nyílni és az egésznek az összhangja sokkal szebb lesz, mint amilyen volt. Annál is inkább, mert az utolsó kifestés az egy leegyszerűsítő kifestés volt a színvilága sem biztos, hogy szerencsés volt.
A több mint 250 éves templom teljes felújítása – többek között a tető teljes cseréje és esetleg a külső homlokzat felújítása, valamint az erősen vizesedő altemplom felújítása – további források bevonását igényelné és egy második felújítási szakaszban tud megvalósulni.
Gerzsenyi-Raczkó Tímea
