A Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság közösségi oldalán köszöntötték Horváth Péter főtörzszászlóst – Nagybörzsöny körzeti megbízottját váci kollégái annak alkalmából, hogy idén 30 éve áll már a rendőrség szolgálatában.
A fényképekkel illusztrált bejegyzésben úgy fogalmaznak: „Harminc év. Nem véletlenül hívja őt mindenki Öregnek, amivel nem életkorára célozgatnak tiszteletlenül, hanem arra a három évtizednyi tapasztalatra és tudásra, amiből bárkinek, bármikor szívesen és kérés nélkül is a mai napig ad.
Egy közösség öregje minden korban a bölcsességet, a megfontoltságot, a tudást ötvözte. Szava mindenkor szentírás volt, a törzs vakon követte. Korunkban a törzsek osztályok, alosztályok, rendőrőrsök, váltások. A lényeg azonban; mindegy, minek nevezzük, az öreg az öreg. Hát így tekintenek a mai napig Horváth Péter főtörzszászlósra váci kollégái.
Huszonegy éves volt, amikor 1993-ban felszerelt a rendőrségen. A Készenléti Rendőrség elődje, a Rendőri Ezred állományába került, majd 1996-tól tagja a Váci Rendőrkapitányságnak. A Szobi Rendőrőrsre osztották, azóta is ott szolgál, Nagybörzsöny körzeti megbízottja. 21 évvel ezelőtti esküvőjén díszegyenruhában vallott színt, megadták a módját a ceremóniának.
Két fiúk született, az idősebbik apja nyomdokaiba lépett. Állítja, fia annak ellenére döntötte el már kicsi korában, hogy rendőr lesz és tartott ki masszívan elhatározása mellett, hogy őt látva megtapasztalhatta, volt, hogy elmaradt egy-egy hétvégi program és csak elalvás után ért haza hozzájuk. Sosem látta apja arcán azonban a keserűséget, a szomorúságot, a csalódottságot, a sok és sokszor kiszámíthatatlan munka ellenére elégedettség, öröm és a hivatása iránti szeretet tükröződött rajta – csoda, hogy követte példáját? Apja pedig mérhetetlen büszke – ahogyan másik gyermekére is, aki a rendőrségtől teljesen független szakmát választott magának.
Második gyermekük születésének évében nyugdíjba vonulhatott volna, ám a szíve itt tartotta – azóta is talpalja körzetét. Sokan voltak/vannak, akik nem értik, mi a bánatnak nem élt a nyugdíjazási lehetőséggel és húzott el a cégtől? Horváth főtörzs végtelenül egyszerű magyarázattal szolgál erre: „habár egyre nehezebb ez a hivatás, több a feladat és kevesebben vagyunk az utcán, én úgy gondolom, amíg dolgozom, addig azt csináljam, amit szeretek – márpedig én ezt szeretem.”
Egy vidéki zsaru élete egészen más, mint egy nagyvárosié. Egy kistelepülés lakói mindent tudnak egymásról. Nem kívülállóként, ismeretlenként jár közöttük, és ő is naprakész információkat tud mindenkiről. Kinek született gyermeke, ki házasodott, ki vált el, ki került pénzzavarba, kinek jött be az élet, ki vesztette el a munkáját, ki tudott elhelyezkedni… Gyakorlatilag egy élő és naponta frissített adatbázisként is funkcionál, így pillanatok alatt tudja, kit, hol kell keresni, vagy éppen kit kell kérdezni, hogy tudják, hol kell keresni azt a valakit…
Az eltelt harminc év legemlékezetesebb története után kutatva, kis idő elteltével kezdett mesélni egy évekkel ezelőtti, vámosmikolai küldésről: egy napok óta nem látott idős asszonyért aggódó szomszédok kértek rendőri segítséget, egy nő pedig azt terjesztette a településen, hogy bántotta az időst. Volt rá esély, hogy kamu a történet, ám kollégájával ők sem találták otthon a nénit. Ekkor vették elő a nőt, aki megpróbált kifarolni a sztoriból, de állítólagos korábbi mondatait tagadó állításai nem érintették meg kollégáinkat. Csak egy körbenézésre kértek bebocsátást otthonába, ám nem sokkal később bűnügyi helyszínné vált a telek. A kert végében ugyanis megtalálták az eltűnt időst. Félig elásott testét egy ponyva fedte – már nem tudtak rajta segíteni. Kettős érzés kerítette hatalmába: büszkeség, hogy tettest, gyilkost fogtak és szomorúság, hogy nem tudták megmenteni az áldozatot.
Munkáját nemcsak gyalogosan, vagy gépkocsin végzi, tíz éve motorosként is levizsgázott. Családja és hivatása mellett jól megfér harmadik szerelemként.
Horváth Péter főtörzszászlós élő példája az elhivatottságnak. Annak, hogy az ember a munkájában is megtalálhatja otthonát, és ha időnként nehéz is összehangolni a magánéletet a szakmai kötelezettségekkel, ha időnként el is gurul a gyógyszer egy-egy sűrűbb szolgálatellátás, vagy éppen egy felborított nyaralás miatt, egy mindenben támogató családdal a háta mögött azt csinálhatja, amit szeret. Addig, ameddig szeretné. Mi csak reméljük, hogy minél tovább!”
