Átadta a váci Városházán a Kőhíd lakóparkban élők petícióját Hájas Attila a közelmúltban zajlott tüntetés szervezője.
Hájas Attila elmondta, Matkovich Ilona nem tartózkodott a Városházán, de a követeléseiket tartalmazó dokumentumot átvették, most pedig várják a választ.
Változtatás nélkül közöljük a petíciót, melyet Hájas Attila a demonstráción olvasott fel a megjelenteknek:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Lakótársak, Kedves Barátaim!
Azért gyűltünk ma össze, hogy kifejezzük felháborodásunkat és követeléseket fogalmazzunk meg.
Magyar ember, bármily szabadságszerető is, március ellenére sem szívesen vetemedik efféle békétlenségre, csak olyankor, ha már más utat nem lát, hogy életét a rendes kerékvágásra terelje.
Legszívesebben azt követelnénk, hogy
adják vissza a lakóhelyünk csendjét, békéjét és nyugalmát,
adják vissza a liget kivágott fáit a tavaszi madárfüttyel együtt,
adják vissza a napfényt, amit sokunk kertjéből és a játszótér gyermekeitől eltakartak az épület-szörnnyel.
Minderre azonban alig van remény, hacsak a lakáspiaci válság romba nem dönti az ellenünk szőtt spekulációt. Ha ugyanis az épület befejezetlen csontvázként itt marad, mint a Boronkay szomszédságában csúfolkodó „Váci-pláza”, akkor követelni fogjuk, hogy az Önkormányzat bontassa le.
A kapzsiság és a felelőtlenség, a jó ízlés és a mértéktartás hiányának az emlékművei ugyanis nem rondíthatják el örökre a városunkat.
Mindenki tisztában van azzal, hogy a polgármesteri család építkezése mennyi újkeletű gondot okozott, és mennyi rég meglévő problémát fokozott elviselhetetlen szintre.
Eddig csak kértünk, de ígéretet is csak foghegyről kaptunk.
Most már tüntetünk és követelünk is, elszántuk magunkat, hogy kicsikarjuk a követeléseink teljesítését.
Nem nyugszunk és nem békélünk meg addig, míg nem állítják helyre a lakókörnyezetünknek legalább a biztonságát.
Ha minden úgy marad, ahogy a dolgok az építkezés következtében állnak, előbb utóbb súlyos baleset fog történni.
Nem tűrjük, hogy az Önkormányzat semmibe vegye szeretteink életét és biztonságát.
Követeljük, hogy
a Háló köz sarkától építsenek járdát a buszmegállóig,
a főúttól kezdődően lakó és pihenő övezeti sebességkorlátozás lépjen életbe (és ebbe egyezzen bele a Vízmű is),
az ésszerűség elveinek megfelelően rendezzék az elsőbbség adás szabályait a főúttól kezdődően,
létesítsenek gyorsító és kanyarodó sávot a főútra fel- és a főútról lehajtóknak,
fekvő rendőrt a Kőhíd utcába! (nem a rendezvényünket biztosító hölgyekre-urakra gondolok),
az épülő új lakóházban a lakásokat kötelezően a mélygarázsi parkolókkal együtt értékesítsék, hogy a majdani tulajdonosok ne az egyébként is szűkös közterületi parkolóhelyeket használják,
az északról, a meredek lejtőn érkező, figyelmetlenül gyorshajtókat telepített sebesség mérő berendezéssel fékezzék meg.
Tudjuk, hogy a követeléseink jó része pénzbe kerül.
Nem kellene azonban most a forintokat számolgatni, ha annak idején lett volna annyi becsület és előrelátás a döntéshozókban, hogy ezeknek a jó részét eleve feltételül szabták volna az építkezés megkezdéséhez.
Elmulasztották, talán nem véletlenül.
Megették a levesből a húst, hát most igyák meg a levét is!
Ha nem fűlik hozzá a foguk, az ő bajuk. Mi itt vagyunk, és nem tágítunk.
Megmérjük az igazat és hamist, és eljön az idő – legyenek biztosak ebben – amikor mindenért fizetni fognak.
Akár akarnak, akár nem…
