Javában tart a diákoknak a nyári vakáció, ami kiváló lehetőség az élményszerzésre táborozásokon, kisebb kirándulásokon vagy nagyobb utazásokon, de borongósabb időben egy-egy izgalmasnak ígérkező könyvet is érdemes elővenni – akár olyat, amelyik a szerző diákkori élményein alapul elsősorban, mint például Naszvadi Judit: Rejtélyes vakáció című, néhány hete megjelent ifjúsági regénye.
A regény helyszínei között az Ipoly-mente éppúgy megelevenedik, mint – egy kalandos séta apropóján – Vác városa is.
– A diákkori nyaralások, táborozások élményei egész életre szólnak, szívesen nosztalgiázik a felnőtt ember ilyen emlékeket felidézve. Kérem, ejtsen pár szót a saját ilyen emlékeinek forrásvidékéről, amibe az Ipoly-mente, de Vác városa is beletartozik. Esetleg más környékbeli helyszínek is felbukkannak még a leíró részekben?
– Érdekes módon Vácra nem gyerekként, hanem már fiatal felnőttként jutottam el először, amikor idegenvezetés kurzusra jártam. Akkor még a természetes és az épített környezet szépsége ragadott meg. Később elkezdtem használni is a várost. Rendezvényekre jártam és számtalanszor ugrottam be szükséges apróságokért keresztszüleim márianosztrai telkéről. A regényben Vác és az ipolyi vízitúra mellett Nosztráé a főszerep. Egyszerűen csodálatos ez a vidék, máshoz nemigen fogható. Mély és magasztos egyszerre. Nem titkolt szándékom az volt a Rejtélyes vakáció megírásával, hogy a legújabb generációnak is megmutassam ezt az időtlen szépséget, a mai gyerekek számára is érdekes formában.
– Inspirálták könyv- és filmélmények is?
– Leginkább saját, empirikus úton szerzett élményeim inspiráltak. Bár az ipolyi kaland feldolgozása előtt megnéztem néhány természetfilmet a folyóról. Ezek közül a Duna-Ipoly Nemzeti Park által készített alkotás volt rám a legnagyobb hatással. Sisa Pista történetéhez is gyűjtöttem anyagot. Izgalmas volt.
– Mennyiben más ifjúsági regényt írni, mint úgymond felnőtteknek szólót?
– Írni felelősség. Ifjúsági regényt írni még sokkal nagyobb, hiszen a fiatal olvasó életkoránál fogva jóval fogékonyabb, nyitottabb. Tele van tudásvággyal, szeretné megismerni a világot és a megszerzett tudás birtokában meghatározni a saját helyét is benne. Az én életstratégiám szerint jó mindig nyitott szemmel és szívvel járni a világban, mert számtalan csoda vár ránk. És nem szabad elszalasztani a lehetőséget, ha alkalmunk adódik egy jó nevetésre. A regényt is ennek szellemében terveztem.
– Lesz folytatása a Rejtélyes vakációnak?
– Lehetséges. Hazánk bővelkedik a felfedezésre váró szépségekben, amelyeket érdemes nemcsak személyesen, hanem egy izgalmas regény lapjairól is megismerni.
Részlet a regényből, a váci kalandról:
– Kata, figyelj csak! Talán tudsz nekem segíteni. Már rég meg akartam kérdezni egy tősgyökeres vácitól, hogy végül is hogy mondják helyesen: Vácon vagy Vácott? – tette fel a
kérdést a volán mögül Péter. Azt várta, hogy most feladja a leckét az okos lánynak, de az a legnagyobb természetességgel válaszolt neki.
– Akár hiszed, akár nem, ez volt az egyik kedvenc témája a magyartanáromnak. Nyelvtanilag mindkét fnaszvaorma helyes, de a Vácott alakot egyre ritkábban használjuk. Inkább az idősebbek mondják. A márianosztrai nagymamám legalábbis mindig így szokta – felelte Kata.
Kinézett az ablakon. Félúton járhattak az autópályán. Pontosan nem tudta volna megmondani, hogy hol. A versenyek miatt hozzá volt szokva a hosszú utazásokhoz. A fiúkra pillantott és elmosolyodott. Botond a telefonján játszott, Nándi pedig fülessel a fülében az ablaknak dőlve aludt. Nem csoda, hogy elfáradt. Jóval éjfél utánig voltak fent az angyalok miatt.
De jó ötlet volt az ősöktől ez a hosszú nyaralás! Mindhármuknál töltenek egy-egy hetet.
Csodás volt ez a pár nap az Alföldön. Sosem gondolta volna, hogy a kopárnak, egyhangúnak hitt puszta ennyi titkot rejthet magában. Igen, vissza kell még ide jönnie! Akár a srácokkal, jövőre vagy a szüleivel, esetleg Babettel és a barátjával. Alig várta, hogy személyesen is mesélhessen végre a nővérének. Fotókat már küldött neki, de az úgy mégsem az igazi. Biztos volt benne, hogy Babettnek leesik majd az álla, ha megtudja, milyen is a Kiskunság valójában. Az volt benne a legvonzóbb, hogy teljesen más volt, mint az ő otthonuk.
Vác. Amikor idáig jutott a gondolataiban, elmosolyodott. Ez a három betűs város jelentette a világ közepét számára. Szerencsés volt, mert a sport miatt eljutott már Európa pompás
nagyvárosaiba, de mindből haza kívánkozott. A Duna partra, a kövek közé, a széles utakra és barokk terekre, a kedvenc padjára, a titkos kis helyeire.
Elfogta a honvágy. Aztán egy nagyot sóhajtott, mert tudta, hogy nem sokára hazaér…
Ribáry Zoltán
