Június 21-éig, délutánonként ingyenesen felfedezhetik az érdeklődők a főváros egyik legújabb kis kulturális színterét, az Attila út 67. szám alatt a napokban megnyitott 6×7 fotóműtermet és kiállítóteret, megtekintve egyúttal a tizennégy alkotó (köztük a váci Fekete István) egy-egy művéből összeállított nyitó tárlatot.
A Váchoz ezer szállal kötődő Somorjai Balázs fotóművész nagy tervét kiteljesítő galéria közösségi média oldalán így adott hírt a vernisszázsról:
„Tizennégy kortárs hazai fotográfus munkáiból összeállított kiállítással nyitott meg a kizárólag analóg és archaikus technikával készült képeket bemutató 6×7 fotóműterem és kiállítótér Budapesten, az Attila út 67. szám alatt.
A kiállítás két hétig, június 21-éig ingyenesen látogatható hétköznapokon 14 és 18 óra között, a zárónapon, vasárnap pedig hosszabb nyitvatartással várja a közönséget.
A kiállított művek egy része megvásárolható közvetlenül a művészektől, vagyis minden, az értékesítésből befolyó pénz az ő további munkájukat segíti.”
Somorjai Balázs egy korábbi bejegyzésben így fogalmazott magáról a technikáról:
„Egyszer, amikor megkérdezték tőlem, hogy miért szeretek filmre fényképezni, ezt mondtam: azért, mert lelassít. Egészen más, amikor digitálissal dolgozom, és a soha el nem fogyó giga- meg terabájtok nyelik a képeimet – ott jóformán tét nélkül hibázhatok. A tekercs végessége viszont megfontoltságra kényszerít. Jött is a visszakérdezés: miért jobb ez, mint ha valaki több száz felvételt készít egy témáról, és azokból választja ki a jókat? Mert – feleltem – az egyik alkotóművészet, a másik pedig képválogatás.
Nagyjából így lehet összefoglalni, miért analóg technikával készült képeket láthattok majd a 6×7-ben: mert szeretném, ha az alkotók perspektívájába helyezkedve, az örökkévalóvá tett múltdarabokat nézve kiszakadnátok abból a lüktető, nyughatatlan, gyors döntése(te)ket kívánó világból, amit életnek hiszünk, és közben mégsem hagy levegőhöz jutni. De belefulladunk a promptokkal generált képekbe is, a megismételhetetlent kitúrta helyéről a bármikor, az egyedit nem keressük, a tömegcikk meg keresetlenül is ömlik ránk. Mű alig akad, művi annál több. Szeretném, ha ez a félszáznál is kevesebb négyzetméter júniustól az egyik legjobbal ajándékozná majd meg az ide betérőket: a megélt idővel.”
Forrás: 6×7 fotóműterem és kiállítótér facebook oldala, fotók: Kaszás Tamás
