A váci Regőczi-kápolna adott otthont a közelmúltban a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálata első önkéntes és szolgálati napjának.
A közösségi napot Torma Joel atya, a szolgálat vezetője nyitotta meg, a folytatásban előadás és szentségimádás segítette a lelki töltekezést.
Az alábbiakban a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálat beszámolóját osztjuk tovább szerkesztett formában.
Mák Noémi klinikai lelkigondozó „Védőszentünk, Teréz anya lelkisége és a közösség megtartó ereje szolgálatunkban” című előadásában szólt Teréz Anya lelkiségéről, életrajzáról, a szenvedéssel, halálfélelemmel gyötört lélek Isten utáni vágyódásáról. Személyes tanúságtételében pedig mesélt a nagymamája súlyos betegségéről, mely lelkileg mélyen megérintette. Beszédében többször hivatkozott Teréz Anya gondolataira, a sok értékes idézetből egy kiemelés: „Az életük vége felé közeledők félelmeinek leküzdésében segíthetünk mi közösségileg, a gyógyító team tagjaiként.”

Az előadás után lehetőség volt arra, hogy a hallott témát kiscsoportokban beszéljék át a résztvevők.
A közös étkezést követően, egy kis szünet után a kiscsoportokból egy-egy ember osztotta meg azokat a gondolatokat, melyek az előadás során különösen megérintették őket.
Rövid hangolódás, készülődés után az ünnepi szentmise következett, melynek keretében klinikai lelkigondozó, klinikai pasztorális munkatársak és a kórház-pasztorációs önkéntesek fogadalomtételére, valamint az önkéntesképzést elvégzők tanúsítványainak átadására is sor került.

„Mi is arra vagyunk hívva a kórházlelkészségben, hogy odaadjuk az életünket egymásért, ezért vagyunk ma itt, mert elkötelezettek vagyunk abban, hogy Isten jelen van a betegségben és a szenvedésben, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé” – fogalmazott homíliájában Torma Joel atya.
Szavai szerint a szolgálat tagjai nem arra hivatottak, hogy haldoklókat keressenek fel nyomornegyedekben, mint azt Teréz anya tette Kalkutta utcáin, tevékenységük „nyomornegyedei” sokszor a kórházakban vannak, ahová a védőszent is készséggel menne, hogy ott legyen azokkal, akikre már senki sem gondol.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálata










