Még valamivel több mint egy hónapig, egészen pontosan május 10-éig várja az érdeklődőket a Műcsarnokban Urbán Ádám: „A botanikus kert titkos élete|Fotók a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertből” című, „Munkahelyek és élőhelyek, párhuzamos univerzumok” alcímű kiállítása.
A Műcsarnok programfüzete így ajánlja az érdeklődők figyelmébe a kiállítást:
„Urbán Ádám dokumentarista fotográfiáinak egy nagy csoportjában különböző hivatású emberek, szakmai kollektívák mindennapjaiba enged betekintést, feltárva az e pályákhoz kapcsolódó társadalmi, funkcionális, kulturális és emocionális rétegeket. Hosszú távú, gyakran éveken át folytatott munkája során nem semleges megfigyelőként, hanem a közösségek belső dinamikájára fogékony beavatottként ad képet az intézményekben és műhelyekben zajló tevékenységek sajátos karakteréről. A helyek tárgyi környezetének ábrázolása mellett elsősorban az ember szerepe és helyzete érdekli.
Az egyik legismertebb, 2010-től datált munkája a Fővárosi Nagycirkusz társulatának mindennapjait követi nyomon. Az artistákról, bohócokról, légtornászokról készített portréi egyszerre jelenítik meg a testükkel dolgozók egymással ellentétes kihívásait: a vakmerő bátorságot éppúgy, mint a sebezhetőséget vagy a törékenységet.
A budapesti, városligeti helyeknél maradva, 2013-ban a bezárás előtti Vidámpark épített tereiről, tárgyi eszközeiről Urbán szinte antropológiai mélységű vizuális naplót készített, a képeken kiemelt hangsúllyal szerepelnek az évtizedek óta ott dolgozó emberek, ahogy a 150 éves Műjégpályát ünneplő felvételeken (2020) a műjég karbantartói és más munkatársak.
Urbán Ádámot hosszú ideje érdekli a zárt terekben megjelenő fauna és flóra speciális miliője, dolgozott már számos hazai és külföldi állat- és növénykertben. A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert szerteágazó feladatkörét megismerve, a tudományos munka egyszerre felelősségteljes és intenzív folyamatainak bemutatása vonzotta. A kert vezetőségével és munkatársaival kialakított kapcsolat révén 2024-től egy évig rendszeresen fényképezett a helyszínen. Az elkészült képsorozat nemcsak az arborétum különböző egységeit és az ott dolgozók szerepét mutatja be, hanem azt is, hogy az évszakok ritmusa hogyan formálja a terület állandóan változó, eleven terét.
A kert 13 ezer növényfajt és változatot mutat be egy kétszáz éves tájképi környezetben, melynek jellegzetességei a tagolt felszín, a tórendszer, a mesterséges vízesés, tágas tisztások, kerti építmények.
A Nemzeti Botanikus Kert országos jelentőségű természetvédelmi terület és műemlék, génbank, a kutatás és az oktatás kimeríthetetlen tárháza, élő múzeum. Négy fő ékessége a dendrológiai-, a rendszertani-, az évelő- és sziklakerti-, valamint az üvegházi gyűjtemény.
Felbonthatatlan összetartozás
A víz, a növények és a fény között létrejövő kölcsönhatás segít az embernek alkalmazkodni az évszakok változásaihoz, ráhangol a természet ritmusára. Az ökológia szó a görög oikosz szóra vezethető vissza, amely eredetileg házat jelent, de háztartásnak is fordítjuk, s a háztartásban együtt él a ház minden lakója. Lányi András Együttéléstan című könyvében e családi körről így ír: »A háztartásként felfogott környezet lakozásunknak nem a puszta helye, hanem a módja: mindaz, amit teszünk, amikor házat tartunk és gondoskodunk magunkról és a mieinkről.« Urbán Ádám fotográfiáival bemutatja, hogy a botanikus kert nem csupán egy statikus tér, hanem élő, lélegző világ, amely folyamatos gondoskodást és figyelmet igényel az ott munkálkodók részéről. Ebben a megközelítésben a fotósorozat ráirányítja a figyelmet növény, állat és ember elválaszthatatlan egymásrautaltságára, miközben segít tudatosítani a gondozás és ápolás erejéből fakadó felismeréseket.”
A kiállítás kurátora Tulipán Zsuzsanna.
