Már nem először nyílt csoportos kiállítás a Váci Piarista Gimnázium növendékeinek munkáiból a Váci Egyházművészeti Gyűjtemény kiállítóhelyen, a mostani, április elejéig látható tárlat címe: Lélek-Tér-Kép.
Harmadik éve dolgozik együtt a Váci Egyházművészeti Gyűjtemény és a Váci Piarista Gimnázium, melynek eredménye a rajz és vizuális művészetek fakultációjára járó diákok LÉLEK-TÉR-KÉP címet viselő kiállítása, idén Győrffy-Kovács Adrienn tanárnőnek a múzeumnak otthont adó, egykori Nagypréposti palota későbarokk épületére esett a választása ihletadó látványként is.
Az idei feladat a térábrázolás elsajátítása, az egy és két pontos perspektíva gyakorlása volt a Nagypréposti palota belső tereivel, kifestéseivel, balluszteres korlátaival gyakorolva. A diákok az épületet bejárva keresték, mi az, ami megragadja őket, majd maguk választottak egy-egy részletet, amit megfigyeltek és a helyszínen vázlatokat készítettek. A következő alkalmak műhelyben zajlottak, ekkor már kidolgozottabb rajzok, jellemzően színes pasztelek készültek, amelyek idővel és sok munkával egy tudatosan felépített alkotássá váltak. Sok esetben háromdimenziós kézműves munka készült: makett, kerámia, nemez vagy papirmasé. Oszlopok, lépcsőrészletek, finom rajzú ablakosztások, angyalszobor, felfűzött terek szépséges sokasága vonul fel a megszületett munkákon.
– Milyen hasonló és mégis más minden alkotás, milyen szépen őrzik alkotóik lelki lenyomatait. Hiszen minden alkotás bekapcsolódás a teremtésbe, egy-egy új, korábban még nem volt érték, korábban nem létező mű létrehozását jelenti – mondta köszöntőjében Koncz Kinga, a Váci Egyházművészeti Gyűjtemény igazgatója.
Majd így folytatta: „A megszületett munkák most a nagyböjt kezdetén a húsvéti készület esszenciájára irányítják a figyelmünket: a lényeg megragadására. Az évente ismétlődő szertartásokban vajon meghalljuk-e, meglátjuk-e a lényeget, észrevesszük-e a nap mint nap rótt terekben, azt a személyes, minket megszólító részletet, azt a pici, mégis fontos töredéket, sarkot, ajtót, oszlopot…, ami számunkra egyedivé és személyessé teszi ezt az időszakot; ami a belső, a valódi ünnep befogadására készít elő, formál át. Ilyen módon a kiállításban a tér és a lélek közös képekké kapcsolódik össze, így válnak a lélek leképeződései térbeli motívumokká. Használjuk ki, hogy nézőpontot válthatunk, rátekinthetünk életünkre, mindennapjainkra egy új, más, friss szemszögből.”
A kiállítást megnyitó Helmle Csaba építész megköszönte a diákoknak, az alkotó művészeknek a kiállított anyagokba fektetett munkát, Győrffy-Kovács Adrienn művésztanárnak az inspiráló kezdeményezést és hogy végig kísérte, bátorította a csoport munkáját. Felidézte, néhány éve készítettek a főtérről egy tanulmányt, amelyben megfogalmazták, jó lenne, ha a múzeumhoz közösségi tér is tartozna – ahol a város diáksága otthonra találhat, ahol könyvek, beszélgetések, akár egy csésze tea mellett formálódhat a közösség, mert az épület sokféle kapcsolódásra ad lehetőséget.
– Kronologikusan haladva is érdekes az alkotó félév. Szeptemberben mindenki ugyanebbe az épületbe érkezett, ugyanazt látta a szemeivel. A hónapok alkotómunkái során mégis más és más utat jártak be és mindenki máshová jutott. A vaskos falak, mély ajtónyílások, a lépcsőház monumentalitása, és az emeleti enfiládé, tehát egymásból nyíló szobák tengelyesen átlátható térsora – a legtöbb helyszíni vázlat témája. Másoknak az udvar egyik otthonos szeglete volt érdekes, vagy egy szép ornamentika. Alkotás közben, elmélyült, bensőséges munkával a teremtett világra hangolódunk rá. És amit türelemmel figyelünk, csendesen, állhatatosan faggatunk, az előbb-utóbb megnyílik. Megtörténhet a kapcsolódás. A művészet egy végtelen hálózat, ami, ha keressük, összeköt minket a gyökereinkkel. Ez a kontextus rejtve marad annak, aki nem kíváncsi rá – de lehet nyilvánvaló része is az életünknek. A művészettörténetnek, gyűjtésnek, értékvédelemnek ez ad értelmet, hogy ti élő kapcsolatban maradtok vele – folytatta az építész.
A kiállítás szándékosan szétszórja az alkotásokat. Erőfeszítésbe telik-, de érdemes megkeresni, melyik alkotásnak mi volt a közbenső állapota, és mi volt a kiindulópontja, miből alakult ki az ajtóval keretezett szabad kompozíció, vagy a leheletfinom virágrajz.
Végül minden alkotónak megköszönték a részvételt, a sok munkát, amelyet a kiállított művek létrehozásába fektettek.
A kiállított alkotások készítőinek névsora: Andrási Ajsa, Bakos-Mezei Karolina, Barta Levente, Bárth-Lappints Sebestyén, Bölöni Eszter, Csatai Nóra Rita, Gloviczki Berta, Heltovics Nóra, Horváth Anna Ajsa, Horváth Veronika, Király Alina, Makai Boglárka Doriána, Megyeri Anna Eszter, Mészáros Zsuzsanna, Mikula Júlia Magdolna, Müller Nóra, Őri-Kiss Előd, Palotás Emese Luca, Papp Luca, Petróczki Luca, Sándor Eszter, Szabó Anna Éva, Szücs Míra Borbála, Téglás Anna, Urbán Luca Flóra, Várkonyi Eszter, Villant Veronika, Wágner Vendel.
Forrás: Váci Egyházművészeti Gyűjtemény
