A közel tíz nyelven, köztük magyarul is kitűnően beszélő breton diplomata, nyelvész, történész és földrajztudós, a finnugrisztika és orientalisztika szakértője születésének századik évfordulója alkalmából november 15-én Bernard Le Calloc’h emléknapot rendezett az egykor a szerző számos könyvét kiadó Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete.
Igen nagy érdeklődés övezte a Madách Imre Művelődési Központban rendezett eseményt, amely alkalomból a házigazdák a díszvendégek-előadók között köszönthették Károlyi György volt párizsi nagykövetet, a Máltai Lovagrend lovagját, dr. Messik Miklóst, a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület elnökét, Babicz Máriát, a gödöllői Premontrei Iskolaközpont nyugalmazott pedagógusát, Sediánszky Nóra műfordítót, írót, színházi rendezőt, Székelyhidi Ferenc népművelőt (képünkön).
Az emléknap alkalmából a hirado.hu interjút készített Szathmáry-Király Hannával, az Árpádházi Szent Erzsébet Társaság alapítójával, aki közelről ismerte a magyarok hűséges francia barátját, az alábbiakban ebből a beszélgetésből szemlézünk néhány részletet:
Az első kérdésre az emléknap társszervezője elmondta:
– Bernard Le Calloc’h 1925 november 2-án született Le Havre-ban és 2022 október 13-án, Párizsban halt meg. Breton volt, a családja Groix szigetéről származott; ha jól tudom, azok közé tartoztak, akik megőrizték „kelta” nyelvüket. Így tehát neki is egy kicsit más volt az identitása. Természetesen ettől még száz százalékosan franciának érezte magát. A német megszállás alatt egy hozzátartozóját agyonlőtték, a család ezután Algírba költözött. Az ekkor még fiatal kamasz így megtanult arabul, s a későbbiek folyamán is hihetetlenül könnyedén tanulta a nyelveket.
Le Calloc’h tudott angolul és oroszul, illetve finnül is, de beszélt észtül, szerbül, románul, magyarul és újgörögül is, ám a német nyelvet soha nem használta, az interjúalany meglátása szerint a családjában a világháborúban történt tragédia miatt.
– Milyen tanulmányokat folytatott? – hangzott egy újabb kérdés.
– Franciát tanított Gödöllőn, a premontreieknél. A későbbiek folyamán, mikor visszatért Franciaországba, még nyelvészetet is tanult: illetve orientalisztikát, tehát keleti nyelveket. A földrajz is nagyon érdekelte: életrajzaiban úgy szerepel, mint geográfus és történész. Rengeteg mindent tanult – lehet, hogy nem mindenről szerzett be iskolai vagy egyetemi papírokat, de önművelés révén a történelem, sőt a nyelvtudomány területén is jártas volt. Többek között a finnugor nyelvcsalád és az ide tartozó népek foglalkoztatták.
– Hogy került Magyarországra 1947-ben? Akkoriban a legtöbben inkább kifelé igyekeztek innen.
– A párizsi Magyar Intézetbe egy alkalommal bekukkantott, majd visszatérő vendég lett: elolvasott minden fellehető, francia nyelvű könyvet Magyarországról. Az akkor végzős egyetemista ugyanis a magyar-francia szótárt is szerkesztő nyelvész, Aurélien Sauvageot tanítványa volt. Le Calloc’h nyelvészetet tanult, meggyőződése volt a finn-magyar rokonság.
– Mi okból maradt Magyarországon 1953-ig?
– A tanítás mellett más oka is volt erre: rövid időn belül már a házassága is hazánkhoz kötötte.
– Az 1947 és 1953 közötti időszak történelmünk egyik mélypontja: a kommunista rezsim berendezkedése, majd Rákosiék rémuralma esik erre az időszakra. Hogy tudott itt megmaradni Le Calloc’h francia állampolgárként?
– Miután a gödöllői premontreiek rendjét feloszlatták, a budapesti francia nagykövetségen dolgozott. Az Andrássy úton volt lakása; mint egy kis szigeten, felségével egész jól megvoltak, de érezték a külső nyomást, és figyelték is őket. Majd 1953-ban egészen hirtelen elhagyták Magyarországot – ám addigra rengeteg mindent tanult, elsősorban a magyar nyelvet. A környezete is csak magyarokból állt; gyakran látogatta a budapesti könyvtárakat.
– Hogy folytatódott az élete, miután 1953-ban elhagyta Magyarországot?
– Párizsban az orientalisztikai szakon folytatott nyelvi tanulmányokat, majd – mint diplomatát –, Vietnámba, Szerbiába és Laoszba is kiküldték. Az nem ismert, hogy Nepálba látogatása privát volt-e vagy hivatalos, de az bizonyos, hogy ott már Kőrösi Csoma Sándor útját kutatta.
– Milyen hatással volt rá a magyar utazó?
– Szenvedélyévé vált Kőrösi Csoma életútjának feltárása: hatalmas szorgalommal kutatott mindent, ami vele kapcsolatos. Összesen 400 cikket írt ebben a témában. Marcell Péterrel, Körösi Csoma Genfben élő kutatójával 17 éven át levelezett. Két személyiség foglalkoztatta a magyarokkal kapcsolatban: Körösi Csoma Sándor mellett II. Rákóczi Ferenc is fölkeltette az érdeklődését. A korszak tanulmányozása mellett kutatta a fejedelem és XIV. Lajos kapcsolatát is. Utóbbi témakört dolgozza fel a „Rákóczi és a franciák” című könyve.
– Milyen eredményekkel járt a tudós Körösi Csoma-kutatása?
– Megjelentette Körösi Csoma Sándor 1835-1842 között ír naplóit a Püski Kiadónál. Útja során Körösi Csoma rengeteg emberrel találkozott, Le Calloc’h pedig azt is „kinyomozta”, hogy a székely utazó kikkel került kapcsolatba, legyen az angol tiszt vagy francia utazó. A Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete, amely Le Calloc’h számos művét adta ki, 2011-ben jelentette meg a kutató „Arcképcsarnokom” című könyvét. A kötetben több száz, Körösi Csoma által megismert, korabeli utazó és személyiség szerepel, találunk közöttük bengáli tudóst vagy Tibet egyik korabeli felfedezőjét, s egy grúz utazót is.
– Feltűnő, hogy Le Calloc’h a hazánkat kétszer is megcsonkító, a két világháborút lezáró békeszerződések kapcsán mindkét szerződést igazságtalannak tartotta: e magyarokat támogató hozzáállás Franciaországban sajnos nem mondható általánosnak.
– Igazságtalannak tartotta Trianont és e kérdésben teljességgel a mi oldalunkon foglalt állást. Csehszlovákia, mint ország megszerkesztését, épp úgy, mint a jugoszláv állam létrehozását kreálmánynak, mesterséges államnak látta.
– A székelyek és a csángók is élénken foglalkoztatták – publikált ezekben a témákban is?
– Könyveket is írt ezekről a témáról Erdélyi székelyek (Les sicules de Transylvanie) és A moldovai csángók (Les Csangos de Moldavie) címmel. Egy kétnyelvű, magyar-francia könyvében, amely Kisebbségek veszélyben – Peuples en péril címmel jelent meg, szintén foglalkozik a csángókkal és a székelyekkel. (A „Peuples en péril” egy 2006-ban indított könyvsorozat, melynek ötlete Le Calloc’h-tól származott, és a kiadó (Armeline, Bretagne) az ő javaslatára indította el; többek között a székelységgel is foglalkoztak – a szerk.) Bretonként meglátta, hogy milyen fontos a sokszínűség, a nyelv és kultúra öröksége. Kutatásai kapcsán tehát többször járt Erdélyben is. Szintén foglalkoztatták a magyarok ázsiai gyökerei: a kabarokról, kazárokról és alánokról is publikált.
– Le Calloc’h nemcsak a Rákóczi-kort, hanem hazánk egész történelmét is igyekezett megismertetni Franciaországban – milyen formában tette ezt?
– Histoire de le Hongrie (Magyarország története) címmel írta le történelmünket francia olvasók számára. Sajnos ezt a művét nem fordították le magyarra.
– Mennyire értékelték itthon a francia kutató munkáját?
– Rengeteg kitüntetést kapott Magyarországon: például megkapta a Magyar Nemzetért arany- és ezüstérmet, ő maga pedig fát ültetett az ópusztaszeri parkban. Magyar Köztársasági Érdemrendet is kapott, Gábor Áron díjban is részesült Erdélyben, ahol a Teleki Sámuel-díjat is megkapta.
– Jelentős munkájához képest ritkán esik szó róla.
– Méltánytalanul keveset tudunk Le Calloc’h -ról. Nekünk, magyaroknak, akik olyan kevesen vagyunk és olyan sok ellenségünk van, két kézzel kell megragadni a segítő kezet; emlékezetét tehát ápolnunk kéne, hiszen borzasztóan kellenek nekünk a barátok.
Fotók: Pomaházi Roland
