Június 5-én reggel 9 órától kerül sor a Magyar Képzőművészeti Egyetemen a Képgrafika Tanszék diplomavédéseire, ahol már a korai órákban bemutatkozik Márton Bence is – egy letkési származású fiatal alkotó, akinek diplomamunkája messze túllépi a hagyományos grafikai kereteket.
Márton Bence munkája nemcsak vizuálisan meglepő, hanem gondolatilag is rétegzett és mélyen aktuális. Az általa létrehozott projekt ugyanis nem egy hagyományos grafikasorozat, hanem egy élő testekre komponált, performatív tetoválás-installáció, amely a kiállítótér és a tetoválóművészet viszonyát feszegeti. Mint a művész a hírportálunknak elmondta:
„Jelen diplomamunkám performansz alapú bemutatás lehetőségeit vizsgálja a tetoválóművészet és a kiállítótér viszonyának kontextusában. Az általam tetovált hét művésztárs személyes jelenlétükkel nemcsak egyéni narratívákat képviselnek, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy a néző közvetlen kapcsolatba kerüljön a testet öltött művészettel.”
A művek nem falra akasztott objektumok, hanem élő emberek bőrébe vésett, mozgásban lévő képek. A diplomamunka hét nő hátán megvalósított, groteszk és hibrid lényeket ábrázoló tetoválássorozat, amely a hét főbűnt dolgozza fel, Cesare Ripa Iconologia-jának attribútumaira építve. A testek topográfiája itt új értelmet nyer: a bőr, mint médium, az alkotás részévé válik, a mozgás, az öregedés és a fájdalom mind szervesen illeszkedik a koncepcióba.
„A groteszk és metamorfózisra építő vizuális megoldások nem pusztán esztétikai vagy stilisztikai döntések voltak, hanem egy tudatos koncepcionális irányvonal részei. A bűnök szubjektív, alakuló és emberi természetére fókuszáltam, nem a hagyományos moralizáló ikonográfiára.”
Külön figyelmet érdemel, hogy a sorozat kizárólag női testekre készült – ezzel a művész szándékosan reflektál a női test művészettörténeti szerepére, sőt, annak torzításaira is. Az allegorikus nőalakok klasszikus szerepe itt groteszk, mutáns lényekké alakul, amelyek ironikus módon kiforgatják a társadalmi és kulturális elvárásokat.
„A hátborzongató lények ábrázolása a klasszikus női allegóriák torz inverziója. A bűn és az erény képei pusztán társadalmi konstrukciók, amelyek számtalanszor a hölgyek tárgyiasításán keresztül valósultak meg.”
A munkában a bűn nem statikus, hanem folyamatosan alakuló jelenségként jelenik meg. A tetoválás fájdalma, maradandósága és időbeni változása szimbolizálja azt a lelki-szellemi terhet, amelyet a bűnökhöz társítunk. Ahogy a pigmentek az évek során elmosódnak, úgy változik a jelentésük is – ez a természetes erózió pedig tökéletes metaforája az emberi tapasztalatnak.
„A grafika velünk együtt öregszik… akárcsak a bűnökkel való szembenézés és megküzdés élménye.”
Márton Bence munkája nemcsak egyedi megközelítése miatt fontos, hanem azért is, mert képes érzékenyen és elgondolkodtatóan megszólalni társadalmi, művészettörténeti és emberi kérdésekről. Aki részt vesz a diplomavédésen, egy igazán különleges, élő művészeti esemény tanúja lehet – ahol a test, a művészet és a gondolat szétválaszthatatlan egységben jelenik meg.
NZs
