Amelyik országnak nincs szabadságharcos, függetlenségi ünnepe, az a nemzet igazából már nem is létezik – ezzel a gondolattal adta meg az alaphangot a Fidesz-KDNP pártszövetség helyi szervezeteinek a Piarista Kilátó Központban rendezett március 15-ei megemlékezésén Rétvári Bence országgyűlési képviselő, belügyminisztériumi államtitkár, miniszterhelyettes.
Rétvári Bence megemlítette, hogy ha még egy olyan nagyhatalomnak is fontos a szabadságáról történő megemlékezés, mint az Amerikai Egyesült Államok, ahol évről évre megünneplik az Angliától, Nagy-Britanniától való függetlenedést, akkor a nálánál sokszorosan kisebb országoknak még hatványozottabban lényeges ez a fajta ünnepélyes múltidézés, a jövőre is tekintettel.
A képviselő idézte Jókai Mór március 15-e jelentőségéről szóló egyik gondolatát, mint emlékeztetett, a 200 éve született nagy író a többi között így fogalmazott: „Tartsátok tiszteletben a napot, melyen a nép szava először megszólalt! Március 15-e az, írjátok föl szívetekbe és el ne felejtsétek! A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.”
– Ugyanakkor nem hirtelen és a semmiből jött március 15-e a 19. század közepén, hanem már egy hosszú időszaknak egy fontos lépése volt. Hiszen felidézhetjük a reformkor nagyjait, akik már addig is mennyi mindent tettek a magyar nyelvért, mennyi mindent építettek, hiszen elindult a Lánc-híd építése, a gőzhajózás, elkezdődött a nagy folyók szabályozása, elkészült a Magyar Tudományos Akadémia épülete, részleges közteherviselést vezettek be a jogrendszerben, magyar nyelvű jogszabályok, szerződések váltak hivatalossá, fontos volt az ősiség eltörlése és ezáltal a hitelképességnek a megteremtése, ami el tudta indítani a gazdaságnak a lendületét, mindebből a reformkorban egy polgárosodó Magyarország alakult ki. A nemzet egyre inkább az öntudatára ébredt, egyre inkább összefogott és egyre gazdagabbá is vált. És eljött egy történelmi pillanat, és ez 1848, amikor azt érezték az akkori magyarok, hogy a további erősödéshez már arra van szükség, hogy egy nagyot lépjünk, és ne Bécsből irányítsanak minket, hanem mi kormányozzuk magunkat Pestről és Budáról, elérkezett az a helyzet, amikor ez már egy határ, egy plafon volt, láttuk, hogy hova akarunk menni, de a Habsburgok száz százalékos irányítását meg kellett szüntetni a további fejlődéshez. A vér nélküli forradalom megnyitni látszott az utat egy teljesen alkotmányos békés átmenethez, az erőszak akkor tört be, amikor a Habsburgok ideküldték Jellasicsot, hogy verje le a békés magyar forradalmat – helyezte egy tágabb kontextusba a szónok a forradalom idejét.
Külön kiemelte annak üzenet értékű, korszakokon átívelő párhuzamos jelentőségét, hogy gróf Batthyány Lajosnak, aki rendkívül jól ismerte az akkori birodalmi törvényeket, s akkurátusan ügyelt arra Magyarország miniszterelnökeként, hogy egyetlen hatályos jogszabályt se szegjen meg, nos, ennek ellenére az lett a sorsa, hogy a császár kivégeztette.
– Duplán tanulságos ez. Azt mutatja, arra figyelmeztet, hogy ha Magyarország minden törvényt betart, mint egy nagyobb nemzetközi közösség tagja, akkor is tudnak eljárást indítani ellene. Hol kötelezettségszegésit, hol felségsértésit, ezt korszaka válogatja. Távlatosabban szemlélve azt kell mondani a történelem tanúsága és a jelen tapasztalatai alapján, hogy bizony nagyon kockázatos vállalás a szuverenitásért fellépni – mondta Rétvári Bence.
Ezután folytatta a történelmi párhuzamvonást, de már a Szent István-i állameszményt eláruló Orseoló Péter és a magyar históriában sorra felbukkanó olyan további személyiségek említésével, akik készek (voltak) kiszolgáltatni az országot különböző nagybirodalmi érdekeknek.
– Arra tanít a történelem, arra figyelmeztet a jelen, hogy a Windisgratzek, Jellasicsok, Haynauk, Paskievicsek mindig megtalálják a maguk Orseoló Péterét, Zichy Ödönjét, Kun Béláját vagy sokadik Péterét, akik az ő kedvük szerint Magyarországot teljes mértékben kiszolgáltatják nekik – fogalmazott a szónok.
Záró gondolatként kiemelte, hogy mindig voltak és a jelek szerint vannak is olyan történelmi fordulópontjaink, amikor a nemzeti érdeket elsődlegesnek tartók összecsaptak, szembe szegülnek azokkal, akik azt mondták-mondják, hogy más országok, birodalmi központok érdekei, más eszmék előrébb valók, noha alapvetésnek kell(ene) tekinteni, hogy a magyar embereknek jár ugyanaz, mint minden más nemzetnek, hogy mi is egy független és szabad országban éljünk.
Az ünnepi programot Takács Lilla operaénekes és az Őrzők duó (Gál László Latinovits-díjas versmondó és Kreft-Horváth Márk nívó-díjas gitáros) lélekemelő műsora tette teljessé.
Ribáry Zoltán
