Mint arról korábban röviden hírt adtunk, a februári Váci Polgári Est záró részében Herczeg Anita, Áder János volt köztársasági elnök felesége, a Regőczi alapítvány vezetője is csatlakozott az emelvényen helyet foglalókhoz, jobbára ő számolt be a covid árvák megsegítésére négy éve életre hívott kezdeményezésük eredményeiről, kihívásairól.
– Annak idején döbbenetes volt megtapasztalni, hogy nem csak idős, krónikus betegek hunytak el a járvány következtében, hanem fiatalok, várandós édesanyák is lélegeztető gépre kerültek, aggódni kellett, hogy megszülethet-e a baba vagy egyáltalán haza kerül-e az édesanya a kórházból, és sok eset tragikusan végződött. Az egyik legmegrázóbb ilyen történetben egy hétgyermekes édesanyáról volt szó, aki kórházba került és kérdéses volt, hogy egyáltalán a gyerekek bejutnak-e hozzá, hogy elbúcsúzzanak tőle. A sokadik tragikus eset után, egyébként épp akkor, amikor mi magunk az első unokánk érkezését vártuk, nos akkor döntöttünk úgy, hogy valamit már tenni kell, tehát nem elég az, hogy próbálunk kórházak gyűjtéséhez hozzájárulni, hanem ez egy olyan nagy számú gyereket, sok családot érintő gond, hogy érdemes egy önálló alapítványt létrehozni. Akkor még nem is tudtuk, hogy milyen nagy fába vágtuk a fejszénket.
Akkoriban négy-ötszázra tették a covid miatt elárvult vagy félárvává vált gyerekek számát, később ez meghaladta az 1650-et is. Természetesen ezt úgy kell érteni, hogy voltak olyanok köztük, akik már korábban, betegség miatt elveszítették az egyik szülőt és a járvány elragadta a másikat, de voltak olyanok is, akik korábban már mindkét szülőjüket elveszítették, a nagyszülők voltak a gyámok és a járványban őket veszítették el, tehát halmozottan lettek árvák, de van olyan támogatottunk is, aki a járványban elveszítette az egyik szülőjét és azóta más baj következtében a másikat is. Nagyon sok drámával kellett foglalkoznunk, de nagyon sok felemelő élményben is részünk van beszélgetve ezekkel a fiatalokkal, akik ép és egészséges lélekkel ezt túl tudták élni, terveik vannak, küzdeni akarnak, tovább akarnak tanulni, viszonozni tudják vagy kívánják a társadalomnak, a közösségnek a segítségét, amit kaptak – mondta Herczeg Anita, a váciak körében különösen tisztelt Regőczi István atyáról elnevezett alapítványuk küldetéséről.
Mint ismert, az alapítvány hosszú távon, nagykorúvá válásukig és munkába állásukig vagy első diplomaszerzésükig támogatja a látókörükbe került gyerekeket, ebből következően még nagyjából húsz évig lesz ezzel kapcsolatos feladat, hiszen még 2022-ben is három olyan kisbaba született, akiknek a világra jöttekor az édesapa már nem élt a covid miatt.
– Tehát arra a kérdésre, hogy mit tudtunk megvalósítani az alapítvánnyal, csak annyit mondhatok, hogy ez még csak egy folyamat, a támogató időszak elején vagyunk a sorsok, történetek legtöbbje esetében, persze úgy, hogy a gyerekek, fiatalok létszáma folyamatosan csökken a nagykorúvá válásokkal, diplomaszerzésekkel, munkába állásokkal – mondta Herczeg Anita.
Aztán kiemelte, hogy a kezdeti időszakban az anyagi biztonság biztosítása volt a legfontosabb, illetve folyamatosan is ez az elsődleges cél a hamar kialakított, a szociális rászorultság mértékén alapuló rendszeres havi támogatások révén, de nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni a mentális egészségre is.
– Amíg a gyászfeldolgozás folyamata nem zárul le, amíg az édesanya vagy édesapa nem tud talpra állni ebből a drámából, nem tud újra munkába állni, addig a gyerekek helyzete sem fog megoldódni. Tehát nagy hangsúlyt fektetünk nem csak a fiataljaink, hanem az özvegyek mentális egészségére is, ez az jelenti, hogy gyászfeldolgozó terápiás csoportokat működtetünk, pszichológust keresünk, vagy hozzájárulunk az ilyen költségekhez, illetve hát számos olyan közösségi élménynapot szervezünk, amelyekkel igyekszünk kicsit kisegíteni a résztvevőket a lelkileg is nagyon nehéz helyzetük szürke hétköznapjaiból – zárta tájékoztatóját Herczeg Anita.
Áder János hozzátette: nagy kezdőlökés volt a köztelevízió Jónak lenni jó! kampányában megvalósult gyűjtés, de a folyamatos működés anyagi háttere vonatkozásában kiemelt fontossággal bír a kormány minden évi jelentős hozzájárulása, miközben természetesen a legkisebb egyéni támogatásért is hálásak, hiszen minden forint számít.
Ribáry Zoltán
