A színház világnapja alkalmából Gál Tamás Jászai-díjas színész, a komáromi Jókai Színház igazgatója előadói estjét tekinthetik meg Sződön a Faluház Színháztermében március 25-én este hat órától.
A városi komédiák hangulatát idéző produkció páratlan humorával, groteszk elemekkel fűszerezve tárja elénk e különös világot. Az előadást a közönséggel való állandó kommunikáció, a sokszor improvizációnak tűnő stílusgyakorlat és interaktív játékmód teszi fergeteges komédiává, ezt színesíti Bodonyi András zenéje, mely igazi, korabeli Petőfi hangulatot varázsol a színpadra.
A Petőfi-mű remek alkalom arra, hogy a néző egy könnyed előadás keretében megismerkedjen a nagy magyar költő humorával. Persze ehhez szükség van még olyan színészre is, mint Gál Tamás, aki fergeteges komédiát varázsol a színpadra. A siker titka Petőfi Sándor zseniális szövege és története mellett az, hogy Gál Tamás improvizációnak tűnő stílusgyakorlatok sokaságát mutatja be, valóságos színészparádét rendez, miközben bevonja a közönséget is az előadásba.
A helység kalapácsa Petőfi Sándor első könyve volt, 1844 októberében jelent meg (a Versek című, amely a költőnek igazi hírnevet szerzett, csak pár héttel utána, és ekkor fog hozzá a János vitéz írásához, amely visszavonhatatlanul a legnagyobbak közé emeli majd). A tiszteletdíjként 40 pengő forint járt, amit a költő azonnal elküldött szorult anyagi helyzetben lévő szüleinek. A Petőfi által hőskölteménynek nevezett mű nem aratott sikert, a kötetből még évek múlva is voltak fölös példányai a kiadónak, 1847-ben az összes költeményekből is kihagyta. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a komikus eposz nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében. Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közöség. Már a szereplők megnevezése is mosolyt csal az olvasó és a leendő néző arcára: Erzsók ötvenötéves bájaival, Fejenagy, a kovács, vagy mint őt a dús képzeletű nép költőileg elnevezé: a helység kalapácsa, Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi, Bagarja, a béke barátja, Vitéz Csepü Palkó, a tiszteletes két pej csikajának Jókedvű abrakolója, A lágyszívű kántor és „amazontermészetü” felesége, Márta.
fotó:csavarszinhaz.eu
