A jelenlegi püspöki palota, illetve kertjének elmúlt csaknem 250 éve alatt a püspökség aktuális anyagi helyzete és az éppen regnáló püspök személyisége, valamint a kordivat függvényében váltakoztak a püspökkert díszesebb és visszafogottabb, vagy éppen elhanyagoltabb kialakítású korszakai, változott a kert közcélú látogathatósága is.
A kert történetében nyolc korszak azonosítható, jelenlegi kialakítása négy korszak hatásait őrzi (a barokk, a tájképi, a historizáló, valamint a II. világháború utáni időszakét). A barokk korban létesült és többször bővített területű püspöki kert napjainkig megőrizte legnagyobb, az 1900-as évek elején kialakult kiterjedését és eredeti funkcióját – területcsökkenés nem történt, ez önmagában ritka és jelentős érték.
A püspöki palota építtetése Migazzi Kristóf püspök (1762-1786) nevéhez köthető, aki a palota építésével egy időben barokk stílusú kertet alakított ki a palota hátsó, udvari homlokzata előtt, amely csak a mai kert felső részére terjedt ki. A püspökkert eredeti, barokk kori elrendezését nem ismerjük, egyetlen adat áll rendelkezésünkre, mely szerint a kertben római kori sírládákat és feliratos köveket helyeztek el, illetve fennmaradt egy képi ábrázolás 1777-ből Róka János könyvében. 1951-ben még fellelhető volt két római kori kő a palotakertben, ezeket a 20. században bontották ki a kerítésfalból.
Feltehetően Migazzi püspök idején épült fel a püspökkert székesegyház felőli díszes kerítésfala a Migazzi címeres kapuval és a Petróczy utcai támfal, a Duna felőli végében a sarokbástyával, amelyek napjainkig fennmaradtak.
A kertet Kámánházy László püspök (1808-1817) a Duna felé kibővítette. A korábban ott álló szegényes házakat kisajátította és lebontatta, az így kibővített kertet fákkal, virágokkal, dísznövényekkel és “kényelmi épületekkel” díszítette. 1813-ban faragott kövekből épített támfallal kerítette be a kertet a Duna felől, 150 méter hosszan. Ez a kerítéstámfal biztosította a Duna áradása elleni védelmet és máig határolja a kertet. A Kámánházy püspök idején kialakított korai tájképi korszakból többek között máig fennmaradt az említett kerítéstámfal (az északi végében egy szivattyúházzal), a kertészház, és a körülbelül 200 éves kort megért soktörzsű japánakác a sarokbástya közelében.
Peitler Antal József püspök (1859-1885) 1869-ben részt vett a római zsinaton, ahol megtekintette az Apponyi villa kertjét. A gondosan ápolt kertet látva a püspök elhatározta, hogy a váci püspökkertet hasonló gonddal és figyelemmel fogja ápoltatni, és elődjétől eltérően a nagyközönség előtt is megnyitja. Így továbbfejlesztette a kertet; voltak benne „délszaki növények, óriási pálmák, alagutak, buvóhelyek és szökőkutak, melyek medencéjében aranyhalacskák ficánkoltak”(Budapesti Hírlap 19:204, 1899), fapad és asztal, ahol a püspök szívesen megpihent. A kert lejtőjén állt egy mesterségesen készített kis bagolyvár is. A váciak szabadon látogathatták a parkot, ahol a püspök minden délután sétált egyet, és szóba elegyedett a hívekkel.
Schuszter Konstantin püspök (1886-1899) elődje pazarló életmódja után takarékossági intézkedéseket vezetett be, hogy a püspökség gazdálkodását rendbe hozza. A püspökkertben “kevesebb lett a dísz, több a termő gyümölcsfa és a szőlőtő és rossz emberek már azt beszélték, hogy ezentúl nem lehet a püspökkertbe bemenni ,mert a püspök krumpliföldet csinál belőle” (Budapesti Hírlap 19:204, 1899). Akkor nyugodtak meg a váciak, amikor a püspök a takarékossággal megtermelt jövedelmet a város javára fordította. A takarékosság ellenére Schuszter Konstantin püspök a palota és a kert jó karbantartására is gondot fordított. 1889-ben, a palota tetejének restaurálásával egy időben a kert fakerítését kovácsoltvas rácsozatra cseréltette. Ebben az évben odakerült a Petróczy utca felőli kerítés sarokbástyájára a zenepavilon is.
Csáky Károly püspök (1899-1919) tovább bővítette a kertet a palotától nyugatra elhelyezkedő gazdasági épületek egy részének lebontásával, így az elérte legnagyobb, ma is meglévő kiterjedését. Az egész kertet historizáló stílusban alakította át. 1907 és 1910 között felépítette a pálmaházat és kialakította az új kertrész teraszos szerkezetét. Szökőkutat, díszes szőnyegágyakat, virággruppokat, dézsába ültetett délszaki növényeket és nyírt örökzöldeket helyezett el a kertben. Ez az időszak volt a kert utolsó fénykora.
A második világháború alatt, 1944 májusától a városi képviselőtestület döntése alapján a püspöki palota alatti pincéket nyilvános polgári légoltalmi óvóhely céljára alkalmassá tették. Feltehetően ekkor létesültek a pinceszellőzők a felső kertben három helyen, ezt támasztják alá az archív fényképfelvételek is. A második világháború alatt a püspöki palota és kertje nem szenvedett komolyabb háborús sérüléseket.
1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása után Pétery József püspök (1942-1967) százszámra fogadta be az apácákat a püspöki palotába. 1951-ben, a palota keleti szárnyában az idős szerzetesnők számára szeretetotthont hozott létre. A következő évtizedekben a püspöki palota kertjét közösen használta a püspökség és a nővérotthon. A felső kert délnyugati szélén egy kis alapterületű, nyolcszögletű téglaépületet emeltek, amelyet ravatalozóként használtak az apácák. Ebben az időszakban került a kertbe számos kisebb díszítőelem, amelyek nem a kert történetében betöltött szerepük, hanem művészi kialakításuk, vagy a hozzájuk fűződő emlékek miatt jelentenek értéket (pl. kereszt, kút, kopjafa, csobogó). Megváltozott a kert elsődleges funkciója, több díszkerti részt haszonkertté alakítottak, szerkezete is egyszerűbbé vált. A kertben számos fenyőt telepítettek átgondolt koncepció nélkül, ezek egy része a szeretetotthon karácsonyfája volt.
A püspökkert állapota a rendszerváltástól napjainkig eltelt több mint 30 év alatt továbbromlott, erősen elhanyagolt állapotba került. A szakszerű fenntartás és az anyagi források hiánya, valamint az átgondolatlan növénytelepítések következtében a püspökkert fokozatosan “beerdősült”. Napjainkra a kert eredeti szerkezete csak nyomokban ismerhető fel, a fás szárú egyedek közül számos példány elöregedett, kipusztult vagy balesetveszélyessé vált. A kert leromlott állapota miatt sürgős beavatkozásra szorul. Jelenlegi ismereteink szerint a kert korszakai közül a “Csáky-Hanauer korszakból” (1899-1945) származó kerti objektumok és szerkezeti elemek maradtak fenn a legteljesebb körben, és erre a historizáló korszakra rendelkezünk elegendő ismerettel a helyreállításhoz. Ennek a korszaknak a megidézése, részbeni helyreállítása a cél, továbbá az új igényeket kiszolgáló kortárs megújítás. Folyamatban van a faállomány szakszerű kezeléséhez és a kert történeti rekonstrukciójához szükséges tervek kidolgozása.
Az ismertetőt Hubayné dr. Horváth Nóra és Gecséné Dr. Tar Imola tájépítészek 2021-ben készült „A váci püspökkert kerttörténeti tudományos dokumentációja” c. tanulmánya alapján készítette a Váci Egyházmegye.
Fotó: 1961-ben készült légifotó a püspökkertről (forrás: fentrol.hu, Lechner Nonprofit Kft.)
