Vége felé közeledik az idei betakarítás. A szántóföldi kultúrákat már learatták, a kukorica és a napraforgó egy része még hátra van. Már ahol van. Idén ugyanis országszerte több mint 1200 ezer hektárra jelentettek aszálykárt. Viszonyításképpen: ez hatszorosa az elmúlt évben benyújtott kártérítési igényeknek. Pest megyében is hasonló a helyzet, különösen a déli régiót érintette a szárazság. A helyzetről dr. Cseh Tibor Andrást, a MAGOSZ főtitkárát kérdeztük.
Pest megye klimatikus viszonyai elég változatosak, hiszen az északi részek középhegységi jellegűek, délen pedig már az alföld a meghatározó. Egyformán érintett minden területet az idei szárazság?
Igen, az általában igaz, hogy a megye különböző területein más és más a mikroklíma, de idén mindent átírt az aszály. Érdekes, hogy a magasabban fekvő, vagy akár még a vízparti részeket is egyformán sújtotta. Ami sajnos kuriózum, az a Cegléd környéki térség, vagy a Tápióság, ami még országos viszonylatban is kiemelkedő károkat szenvedett. A legnehezebb helyzetben egyébként most az állatartók vannak, mert nem termett meg az a takarmány, amely eddig igen. Ez pedig olyan, korábban elképzelhetetlen helyzethez vezetett, hogy az állatok már most a téli takarmányt eszik.
Van-e megoldása ennek a helyzetnek?
Jelenleg sokan kényszerpályán vannak, és ez nem vezet jóra. Szerintem nem jó lépés az állomány csökkentése, valami mást kellene találni. Az okok egyébként nyilvánvalóak: ekkora energia költségeket az aszálykárt is beleszámolva nagyon nehéz kigazdálkodni, és a felvásárlási árak még mindig nincsenek azon a szintet, amely rentábilissá tehetné az állattartást.
Érkezhet–e állami segítség a szektorba?
Már el is indult a segítségnyújtás. A legégetőbb kérdés az, hogy a gazdák miből tudják elkezdeni az őszi munkákat. Ezek elég költségigényesek, viszont annak, akinek elment az egész termése, nem lesz miből. Ezért azonnali segítség gyanánt a piacinál sokkal kedvezőbb kamatozású hitelprogramot indul az Agrár Széchenyi–Kártyaprogramban. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 10-15 százalékos piaci hitelek helyett egy 3 százalékos hitelt vehetnek fel a gazdák. Ezzel a lehetőséggel el tudják végezni az őszi munkákat akár anélkül is, hogy bármennyit értékesítettek volna a terményükből.
Közép-hosszú távon milyen kilátások vannak, hogyan lehet felkészülni a várhatóan szaporodó extrém időjárási helyzetekre?
Én azt gondolom, hogy itt alapvetően az öntözésről kell másként gondolkodni, mint eddig. Az idei év megmutatta, hogy nemcsak a terméshozamok növekedését jelenti az, ha valaki öntöz, hanem gyakorlatilag a termésbiztonságot is. Egyszerűsítve: lesz termésem, vagy nem lesz termésem? Nyilván ez egy rendkívüli év volt. Egyáltalán nem biztos, hogy a következő év is ilyen lesz. De az rajzolódik ki az időjárás változása nyomán, hogy egy hosszabb aszályos időszakot hirtelen lezúduló, nagyobb mennyiségű csapadék érkezése zár le. Ezeket a vizeket kell nekünk megfogni, és nem kiengedni a nagy folyóinkon. Ebben egyébként az államnak van a legnagyobb szerepe, hiszen az öntözőcsatornák léte és működése állami feladat, de azért a termelők előtt is nagy munka áll. Vannak már direkt az öntözés fejlesztésére kiírt pályázatok, de ezek eddig kihasználatlanok voltak. Itt ötven százalékos támogatásról beszélünk, és gyakorlatilag az öntözés infrastruktúrájának kiépítéséről van szó. Ezek a pályázatok állandósulni fognak, és a jövőben arra számítunk, hogy sokkal többen igénybe veszik majd őket, mint eddig.
MJP
Fotó: magyarmezogazdasag.hu
